RS&GIS

Aktív autofókusz  A tárgytávolságot radar, ultrahang, lézer, vagy egyéb kibocsátott, és a felületről visszaverődő sugárzás segítségével megállapító élességbeállító automatika.

 

Állandó fókusztávolságú objektív A fényképező készüléken az objektív és a képsík közötti távolság állandó.

 

Analóg előhívási és nagyítási trükkök  Nem csak a digitális fényképezés korszakában, a laboratóriumban is lehetett alakítani, javítani és manipulálni a felvételeket. Erre különböző kitakarási, maszkolási és montírozási eljárásokat alkalmaztak.

 

Az adott képkocka bal oldali változata hagyományos módon lett nagyítva, míg a jobb oldali változatnál a kép alsó részét kitakarva a felső részt újra exponáltuk a nagyítgépen. Így itt a felhők jobban kirajzolódnak a hosszabban tartó részterületi expozíció miatt.

 

ASA  Érzékenységi rendszer, a fekete-fehér és színes filmanyagok érzékenységi mérőszáma. Amerikai szabvány, lineáris rendszerű, tehát megkettőződése az érzékenység megkettőzöttségét is jelenti.

 

Autófókusz  Automata élességállítású nagyítógép, vetítő és fényképezőgép élességállítási rendszere.

 

Autokollimációs főpont A valódi optikai tengely talppontja a képsíkon. Gyakorlati képfőpont. Az elméleti képfőpont sajnos szinte sohasem egyezik meg az autokollimációs főponttal, ami a tárgyfelőli vetítési centrumon és képcsomóponton (képfelőli vetítési centrumon) áthaladó sugár talppontja a képsíkon. Az autokollimációs főpont és az elméleti képfőpont távolsága a (radiális) optikai elrajzolásból adódik, amit a lencserendszer hibái és a képsík tökéletlen síkba fektetése okoz. Az elméleti optikai tengely tehát merőlegesen érkezne a képsíkra, de a valódi optikai tengely csak ideális esetben párhuzamos ezzel.

 

Automatikus élességállítás (AF – auto focus)  Ez a funkció automatikusan fókuszálja a fényképezőgép objektívét. Történhet távolságméréses (vagy aktív) módszerrel, ami elektromágneses hullámot (infravörös fényt) és szenzort alkalmaz, valamint passzív módszerrel (élesség érzékelő módszer), amikor a fényképezőgép nem bocsát ki mérőjelet (pl. kontrasztkülönbségek belső szoftveres elemzésével kiértékeli a kontraszt mértékét vagy a fáziskülönbséget a képrészen, és addig változtatja az objektív beállítását, míg a legkontrasztosabb nem lesz az adott ponton a kép).

 

Blende (Rekesz) Az objektív lencséi mögött található, kis lamellákból álló mechanizmus, közepén nagyjából kör alakú réssel, amelynek átmérőjét szabályozva csökkenthető, illetve növelhető a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége. A rekesznyílás nem csak az érzékelőre jutó fény mennyiségére van hatással, de a mélységélességet is szabályozza. A rekesznyílás (blende) értékét az F lépésköz jelöli, és ahogyan az érték növekszik, úgy csökken a rekesznyílás és a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége. Az F érték az objektívek megnevezésében a legnagyobb választható blendeátmérőt jelöli (legnagyobb rekesznyílás). A blende német eredetű szó.

 

A digitális képérzékelő (szenzor) fizikai paraméterei:

Felbontás (pixelekben mért szélesség és magasság, esetleg ezek szorzata megapixelben megadva), elemi képpont fizikai és digitális értelemben vett méretei, fényérzékenység, stb.

A nagyobb elemi pixelméret általában kedvező jel-zaj arányt eredményez: A nagyobb felületű elemi képponton adott expozíciós idő alatt nagyobb mennyiségű fény nyelődik el, ezért az elektronikus zajhoz képest megnövekszik a valós tárgyról képet alkotó jelek aránya.

A nagyobb elemi térfogatú képpontokon több foton nyelődik el anélkül, hogy a képpontok túltelítődnének így egy adott téma árnyaltabban, nagyobb dinamikai tartományban leképezhető. Így adott digitális színmenységgel történő eltárolás esetén ugyan annyi fizikai tárhelyen több értelmezhető, „hasznos” információ kerül archiválásra, a felvételek színhelyesebbek, információ-gazdagabbak lesznek.

 

Compurzár  Központi zár, melynél a zárlamellák közvetlenül a rekeszlamellák mellett helyezkednek el a lencsetagok között.

 

Denzitás· A denzitás (feketedés) a képárnyalatokat jellemzi a ráeső fényerősség és az átengedett fényerősség hányadosának logaritmusaként. Az elkészült felvétel árnyalatainak fényelnyelő, fényátbocsátó képességét fejezi ki. (A 100%-os fényátbocsátás 0, míg a 10% 1 értékű.)

 

Derítés  Kontrasztos árnyékhatást csökkentő, szórt fényű megvilágítás.

 

Diffúz fény  Akkor beszélünk diffúz fényről, amikor a fénysugarak iránya nem jelölhető ki, a tárgyak árnyékot nsem vet.nek Ideális esetben minden irányban azonos fénysűrűségű megvilágítás.

 

Digitális képstabilizátor Digitális pixeleltolással kompenzálja az instabil kameravezetést. Az optikai és külső mechanikai képstabilizátor minőségét sosem éri el.

 

DIN  Fekete-fehér valamint színes negatívok és fordítós filmek érzékenységi mérőszáma. Logaritmikus rendszerű, három értékkel való növekedése az érzékenység megkétszereződését jelenti /21°, 24°, 27°/

 

Dinamikai átfogás Minél több különböző fényességű pontot tud a fényképezőgép érzékelője elkülöníteni a két szélsőérték között, annál pontosabban ábrázolja a valóságot (árnyalatgazdagság). Filmes esetben a fotóanyagok legnagyobb és legkisebb fedettségének különbsége adja az adott anyag árnyalatterjedelmét. Tehát az árnyalatterjedelem szélessége a képen található legsötétebb és legvilágosabb pont közti különbség. A nyersanyag tágassága, vagy megvilágításterjedelme az érzékenységi küszöb és a maximális érzékenység (legerősebb feketedés) expozíciós tengelyen mért távolságától függ. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb az anyag tágassága. Az árnyalatterjedelem és a tágasság meghatározza a nyersanyag árnyalatgazdagságát. A nagy maximális érzékenységgel rendelkező, de kis tágasságú anyagok kemény fokozatúak, árnyalatgazdagságuk kicsi. A jó árnyalatgazdagság feltétele a magas árnyalatterjedelem és tágasság. (Hajnal 2011) Az eltárolt digitális felvétel dinamikáját nem csak a fényképezőgép képérzékelője, de a szenzoron jelentkező elektromos jeleket átalakító processzor és algoritmus minősége is befolyásolja. Ha a téma dinamika tartománya nagyobb a fényképezőgép által érzékelhető és eltárolható tartománynál, nem létezik jó expozíció. A digitális felvételen a csúcsfények túlexponálásával elvesztett részletek, a beégett részek részletei semmilyen utólagos korrekcióval nem állíthatók helyre. Analóg és digitális értelmezését célszerű különválasztani. Analóg értelemben a leképzett árnyalat-tartományt, digitális értelemben az eltárolt bitek számát értjük alatta (lásd „színmélység”). A nagy dinamika elérésének alapja a megfelelő érzékelő alkalmazása, a helyes expozíció, és a hozzáértő képkezelés, feldolgozás. A nagy dinamikai tartomány használatának nem elégséges, de szükséges feltétele a nagy felbontású A/D konverterek alkalmazása. (Dékán 2006) Az alacsony dinamikájú kamerák setében nagyobb a túlexponált, vagy alulexponált kép részterületek aránya, és ezek a területek információszegények. A kis dinamikai tartományú érzékelővel szerelt fényképezőgéppel eleve nehezebb a helyes expozíciót beállítani.

 

Dioptria  A lencsék törő értékének egysége.

 

dpi (Dots per inch) Képpont per hüvelyk; 1 hüvelyk = ~ 2,54 cm. A nyomtatási felbontást dpi-ben úgy tudjuk kiszámítani, hogy a nyomtatandó digitális kép pixelben mért szélességét (az egy sorban található pixelek száma) elosztjuk a nyomtatott kép szélességével (hüvelykben mérve). Digitalizálás esetén is ebben az értékben, vagy mikrométerben adható meg a kívánt felbontás. (1 mikron = 1/1000 mm = 10^-3 mm)

 

Élesség állítás, fókuszálás A lencsetagok elhelyezkedésének változtatása a téma fókuszba hozásához, tiszta és éles kép készítéséhez.

 

Érzékenység A film (digitális kamera esetén fényérzékelő áramkör) érzékenysége határozza meg azt, hogy milyen fényviszonyok között tudunk fényképezni és, hogy mi az a legrövidebb záridő és legkisebb blendeméret, aminek alkalmazásakor a megvilágítás még elegendő lesz adott fényviszonyok között jó minőségű felvétel készítéséhez.

 

Érzékenységi rendszerek  ASA – DIN – GOSZT àISO

 

Felvételi expozíció A felvétel készítésekor a filmet vagy képérzékelőt érő fénymennyiségre utaló kifejezés. Mértékét az ún. expozíciós adatokkal jellemezhetjük. Az általánosan használt expozíciós adatok a megvilágító fény erősségén kívül a rekesznyílás és az expozíciós idő.

 

Az első kép a másodperc 125-öd része alatt készült, elég gyorsan ahhoz, hogy az egyébként egyenletes sebességgel haladó sikló ne mozduljon be. A második felvétel egy másodperces záridővel készült. A másodpercig tartó megvilágítás közben a sikló szintén egyenletes sebességgel haladt, így elmosódik a képen.

 

Fényképezőgép rendszer felbontása Egy adott fényképezőgépnek, egy adott objektívvel szerelve a képérzékelő szenzor felbontásától (képérzékelőn található elemi képpontok effektív száma), az objektív feloldóképességétől, fókusztávolságától (kameraállandó), a kamerarendszer alkatrészeinek minőségétől (egymástól mért, jól beállított távolság, a belső felületek színe, fényvisszaverési tulajdonságai), tisztaságától függ a felbontóképessége. Azeffektív megapixel azt definiálja, hogy hány elemi képpontból (pixel) álló képet tud készíteni a képérzékelő. (Hány millió elemi képpont található a képérzékelőn.) Amikor ezzel az értékkel adjuk meg egy képérzékelő felbontását, közölni illik a képérzékelő méreteit, és az egy sorban, valamint egy oszlopban található elemi képpontok számát is. Ez az érték kizárólag a képérzékelőre vonatkozik, nem fejezi ki az objektív és a kameraváz tökéletlenségéből adódó felbontási veszteségeket. A teljes rendszer felbontóképességét gyakorlati úton állapíthatjuk meg laboratóriumi vizsgálatokkal, az elkészített felvételek elemzésével, vagy terepen, például a dolgozatban ismertetet dinamikus felbontóképesség vizsgálatokkal.

 

Fix gyújtótávolság Amikor az objektívnek adott a gyújtótávolsága, tehát nincs optikai zoom.

 

Fényképezőgép formátumok   A kisformátumú fényképezőgépek érzékelő vagy filmméretei 24 x 36 mm közelében vannak. A digitális változatok felbontása jelenleg 20 megapixel körüli, az objektívek legszélesebb választéka alkalmazható. A középformátumúfényképezőgépek képérzékelője, filmkocka mérete 6 x 6 cm körüli. Az ebbe a kategóriába tartozó digitális fényképezőgépek felbontása ma legalább 20, de bőven 60 megapixel fölött is lehet. A hozzájuk tartozó alapobjektív fókusztávolsága a képátló nagysága miatt nagyobb a kisfilmes alapoptikáénál. Nagyformátumú fényképezésről filmes típusok esetében 10 cm feletti oldalhosszúságú képkockától beszélünk, de a digitális képérzékelők esetében (különösen CCD rendszereknél) a pixelméretet és pixelsűrűséget fontosabb alapul venni a kategória esetében, mint az érzékelő lapméretét.

 

Geotag Digitális állományok EXIF-táblájának a képek készítésének / adatok beszerzésének helyét rögzítő része.

 

Hiperfokális távolság Az adott optikai rendszerrel (objektívvel) ezzel a beállítással érhető el a lehető legnagyobb mélységélesség. Az objektív hiperfokális távolsága éppen kisebb gyújtótávolság, mint a képátló mérete. Tulajdonképpen az a végtelen érték előtti beállítási pont, ahol a végtelenben lévő tárgyak is élesek, és a legnagyobb térszakasz éles. Sok objektíven fel is tüntetik ezt a kitüntetett értéket.

 

Kamera precizitása  A kamera nem tökéletes alkotórészek összessége. A fizika törvényszerűségei minden alkotóelemére vonatkoznak, korlátozzák azokat. Az éles rajzolatot és felbontóképességet az optika feloldóképessége és precíz lencserendszerének rajzolata, az érzékelő felbontása, a fényképezőgép pontos kivitele, illesztései, alkatrészeinek jól meghatározott távolságának kivitelezhetősége korlátozza. A helyes, torzításmentes képet tehát a lencsék tökéletlensége, az illesztések, egymáshoz és szenzorhoz viszonyított pontos távolságuk, a szenzor pontos állása, a közeg, és a képtengely merőlegestől való eltérése befolyásolja.

 

Képérzékelő  A digitális fényképezés alapja a képérzékelő, ami tulajdonképpen a filmet hivatott kiváltani.

 

Kép síkja Az a sík, amelyen a fényképezésnél az objektív által vetített tárgy képét felfogjuk, illetve vetítésnél az a sík, amelyen a vetített kép keletkezik.

 

Képcsomópont Az objektív lencserendszerének képfelőli csomópontja (képfelőli vetítési centrum).

 

Képfőpont A képcsomópontból a kép síkjára bocsátott merőleges talppontja. Az elméleti képfőpont sajnos szinte sohasem egyezik meg az autokollimációs főponttal, ami a tárgyfelőli vetítési centrumon és képcsomóponton (képfelőli vetítési centrumon) áthaladó sugár talppontja a képsíkon. Az autokollimációs főpont és az elméleti képfőpont távolsága a (radiális) optikai elrajzolásból adódik, amit a lencserendszer hibái és a képsík tökéletlen síkba fektetése okoz. Az elméleti optikai tengely tehát merőlegesen érkezne a képsíkra, de a valódi optikai tengely csak ideális esetben párhuzamos ezzel.

 

Képfőtengely Megkülönböztetünk elméleti képfőtengelyt, amely a képfelőli vetítési centrumon és a képfőponton áthaladó egyenes, és gyakorlati képfőtengelyt, amely a képfelőli vetítési centrumon és az autokollimációs főponton áthaladó egyenes.

 

Képközéppont A képtengelyek metszéspontja

 

Képméret A kép hosszának és szélességének mérete. Nyomtatás esetén általában cm-ben, digitális kép esetében a pixelsor és pixeloszlop magasságban adjuk meg. A felbontás, amelyet megapixelben szokás feltüntetni nem fejezi ki a kép fizikai méreteit, míg a digitális képméretből a felbontás kikövetkeztethető.

 

Képpont A tárgypont képe.

 

Képzaj A képzaj olyan, a valóságos képet az adott képpontban nem jellemző szín és intenzitás információ, amely a fényképezőgép valamilyen optikai-elektronikai tökéletlensége miatt jön létre. A növekvő képzaj negatívan befolyásolja mind a vonalélességet, mind a színeket. A digitális képzaj több komponensű, de optikai rendszerek esetében a kromatikus képzaj a legzavaróbb mindközül, ami abban nyilvánul meg, hogy a kinagyított képen olyan színes pontok is megjelennek többnyire az egész kép felületén, de az árnyákosabb felületeken észlelhetőbben, amelyek nem tartoznak a kép alkotóelemei közé. Minden digitális érzékelőnek megvan az optimális fényérzékenységi értéke, amelyen a képzaj a legkisebb. A digitális fényképezőgépeknél általában a legkisebb számmal jelölt ISO érzékenységérték nyújtja a legjobb minőségű képet.

 

Kiolvasási sebesség A kamerarendszer (pl. fényképezőgép) képérzékelőjén kialakult elektromos jel digitális képként történő kiírásáig eltelt idő. Ezalatt az idő alatt új felvétel készítése nem lehetséges, ezért korlátozza a folyamatos sorozatfelvétel készítés sebességét, felvétel-sűrűségét. Ez a fogalom leginkább frame-rendszerű kameráknál értelmezett.

 

Lencsehibák:

(Hajnal Plter alapján (2001): Fototechnika, Gödöllő )

 Kromatikus aberráció: Színi eltérés, a képpontot színes fényudvar veszi nkörül, amely abból adódik, hogy a különböző hullámhosszúságú (színű, árnyalatú)  fénysugarak törésmutatója különböző. Az összetett fénysugarak a lencsében alkotóikra bomlanak. Az alkotók gyújtótávolsága az eltérő törésmutató következtében más és más. A hiba kisebb törésmutatójú gyűjtőlencse, és nagyobb törésmutatójú szórólencse kombinációjával megfelelő mértékűre csökkenthető.A színi hibára javított objektíveket akromátoknak nevezzük.

        Képmező elhajlás: Az optikai tengelyre merőleges síkról alkotott kép gömbfelülen helyezkedik el, emiatt a képsíkon a képszélek felé az élesség fokozatosan romlik. A hiba különböző törésmutatójú üvegfajták kombinációjával csökkenthető.

          Disztorzió: Képtorzítás lép fel, amikor a lencserendszer külső és belső zónáiben a nagyítás mértéke nem azonos. A hiba mértéke legegyszerűbben egy kalibrált négyzethálóval vizsgálható. Ha a nagyítás mértéke a külső zónákban csökken, a hordó alakú torzítás lép fel. Amennyiben a külső zónákban nagyobb a nagyítás mértéke, párna alakú torzításról beszélünk. A rekesz elhelyezkedése is befolyásolja a torzítást, és annak mértékét. A lencse előtt elhelyezett rekesz hordó alakú, a lencse mögé helyezett pedig párna alakú torzítást okozhat. 

          Asztigmatizmus: A pontnélküliségként is emlegetett hibát az okozza, hogy a lencsén áthaladva az optikai tengelytől távoli pontból érkező vízszintes síkban haladó fénysugarak nem azonos pontban egyesülnek, mint a függőleges síkban haladók. Az elméleti egyesülési pont környezetében, a fénnyaláb tengelye mentén eltolva, ellipszis, illetve két keresztező llipszis a pont képe. Az aztigmatizmus az optikai tengelyhez képesti beesési szög növekedésével fokozódik. A hibát anbasztigmát rendszerű lencse- és rekeszelrendezéssel csökkentik. 

          Kómahiba: Az üstököshibának is nevezett jelenség abban nyílvánul meg, hogy az optikai tengelytől távolabbi képpontból érkező sugarak nem egy pontban egyesülnek, hanem egy üstökösszerű fénycsóvát alkotnak a képsíkon. A hiba rekeszeléssel nagymértékben javítható.

          Szférikus aberráció: A nyíláshibaként vagy gömbi eltérésként is emlegetett lencsehiba abból adódik, hogy a lencse optikai tengelyétől távolabbi, gyűrű alakú külső zónák gyújtótávolsága rövidebb, mint a belső zónáké. A tárgypontok képe a fősktól különböző távolságban keletkezik, így a képsíkban nem képpont, hanem különböző méretű szórási körök keletkeznek. Erre a hibára utal, ha a kép közepétől mért különböző távolságokon a képélesség nem egyforma.

       Brillancia hiba: A tárgykontrasztok maradéktalan vagy arányos visszaadását rontja a képen, ha az objektív belsejében káros fényszóródás lép fel. A brillancia, a tárgykontrasztok visszaadásának képessége, hibája esetén a sötét, árnyékos részek kontrasztja lecsökken, színes fátyol keletkezhet, például mikor szórt fény éri a képsíkot. Az objektív lencsefelületének tükröződésmentesítésével (bevonat), a belső matt felületek visszaverődés-gátló festésével és napellenző használatával javítható.

          Vignettáció: A képsarkok sötétedését jelenti. Az objektív foglalatának takaró hatása okozza a képsarkok megvilágításának csökkenése által.

         Belső reflex erős fény hatására jelentkező becsillanás az objektív belső felületén, vagy egyéb belső alkatrészeken. A képen foltot, brillancia hibát, vagy beszűrődést okozhat. Gyártás során a belső vázrészek és objektívkeretek matt fekete festésével, kezelésével, fényképezéskor napellenző alkalmazásával kerülhető el.

 

Mechanikai képstabilizátor A kamerán, fényképezőgépen, pásztázó rendszeren kívül található, azt körülvevő, rögzítő és folyamatosan, precízen pozícionáló berendezés, amely saját giroszkópja alapján felügyeli a kameratengely változatlan állását.

 

Megvilágítás időköze Intervalum. A képsorozatban egymást követő képek megvilágításai között eltelt idő. Az az időszak, amíg a zárszerkezet elzárja az elektromágneses hullámok útját.

 

Megvilágítási idő Expozíciós idő. Az az időszak, ameddig a fényérzékeny anyagot vagy fényérzékelő szenzort megvilágítás éri a leképzés érdekében. Az expozíciós idő pontos beállításáért általában a zárszerkezet és annak vezérlése felelős. Befolyásolja a film / képérzékelő érzékenysége és a megvilágítás erőssége is.

Megvilágítás és hívási idő a laborban  A megvilágítási idő nem csak a fényképezőgép elsütésekor fontos. Az előhívásnál a hívási idő, a nagyításnál szintén a megvilágítási idő meghatározó a felvétel minősége szempontjából:

 

Az első esetben a felvételeket alulhívtuk, a jobb oldali változatot pedig túl sokáig hagytuk a hívó lében.

 

A filmet sajnos nem kívánt fényhatás is érheti. A surlófény a kameratestbe szerkezeti hibája folytán beszűrődő fény. A fényképezőgép kinyitása a film visszacsévélése, fénymentes elzárása előtt a fentihez hasonló károsodást okoz. Így néz ki egy kocka arról a tekercsről, ami fényt kapott, de egyes területei a tekercs takarása miatt "használhatóak" maradtak.

 

Mélységélesség  A mélységélesség az a tartomány, amelyen belül a lefényképezett elemek élesek lesznek a fényképen. Függ a rekesznagyságtól és az objektív gyújtótávolságától, valamint a beállított élesség távolságától is.

m

 

A felső kép tágra nyitott blendével készült, így csak a barkák élesek, ahová az objektívet fókuszáltuk. Az alatta lévő felvétel esetében zártabb rekeszt alkalmaztunk, és ennek megfelelően a mélységélesség is nagyobb.

Műszerméretarány A képérzékelőn vagy filmen leképződő terep képének méretének aránya a valóságos terep (tárgy) méreteihez képest. Az érzékelőn vagy filmen leképződő kép általában nagyítható, és a normálméretű nagyításnál nyeri el legnagyobb teljes minőségű kidolgozási (nyomtatási) méretét. A normálméretű kép méretaránya a képméretarány.

 

Nagylátószögű objektívek  Az objektíveknek a látószögükkel a térbefogásuk is nő, ám torzításokat okoznak. Nagy látószögű felvételezés esetén nagyobb a tereptárgyak torzulása és a méretek változása a kép szélei felé. Nagylátószögű objektíveknek tekintjük a 46⁰-nál nagyobb térbefogású objektíveket.

 

Neutrális (semleges szürke, ND) szűrők  Az ND (neutral-density) szűrők a színek és a kontraszt megváltoztatása vagy bármely egyéb mellékhatás nélkül csökkentik az érzékelőre / filmre jutó fény mennyiségét. Így nagyobb rekesznyílás, vagy nagyobb expozíciós idő mellett készíthető felvétel azonos fényviszonyok mellett a témáról. Így készülnek a kis mélységélességű portrék nagy fényerősség mellett, vagy a nappal készülő autók lámpáját elmosó felvételek. Nagyon erős napsütésnél előfordulhat, hogy nem elég gyors a fényképezőgép zárszerkezete adott blendeméretnél ellenfényes felvétel készítésére. Ilyenkor is megoldhatja problémánkat ez a szűrőfajta. Az ND szűrőket többféle fokozatban lehet megvásárolni. A semleges szürke szűrők erősségét (sötétítettségét) a gyártók többnyire tizedes tört értékben adják meg. A 0,3-as erősségű ND-szűrők egy fényértéknyivel csökkentik a fény mennyiségét, míg a 0,9-es árnyalatúak háromegységnyit vesznek vissza az ex­pozícióból. A semleges szürke szűrők félszűrő formában is léteznek átmenetes, különle­ges feladatok céljából. Ilyenkor például az ég túlexponálása az előtér elsötétedése nélkül is elkerülhető.

 

Normálobjektív Olyan objektív, amelynek az adott képformátum esetén a gyújtótávolsága hozzávetőlegesen akkora, mint a filmkocka, vagy képérzékelő átlója, és 40 - 60° közé esik a látószöge. Közelpontja általában 0,35 és 0,5 m között van.

Különböző fényképezőgépformátumokhoz tartozó normálobjektívek gyújtótávolsága:

Film / Szenzor [mm]	Képátló [mm]	Gyújtótávolság [mm]
24 x 36	43,2666	42 – 58
45 x 60	75	75
60 x 60	84,8528	75 – 80
60 x 70	92,1954	90 –105
60 x 90	108,1665	105
90 x 120	150	150
130 x 180	222,036	210
180 x 240	300	300

 

Objektív  Az objektívek lencserendszerekből és az ezek védelmét, egymáshoz viszonyított távolságát és állását biztosító vázból állnak. Sok esetben a zárszerkezetet is tartalmazzák. Az objektívek a látószögükbe eső fényt összegyűjtik, majd az optikai tengelyükre merőleges érzékeny anyagra (film, érzékelő lapka) vetítik. Elsősorban gyújtótávolság és fényerő alapján jellemezhetjük őket. Előbbi a csomóponttól az érzékeny anyagig terjedő szakasz, amit mm-ben mérnek. Utóbbi a beállítható legtágabb nyílást jelöli, amelyen keresztül a fény átjuthat az objektíven.

Az objektívek látószög szerinti csoportosítása:

Teleobjektívek:                     < 46⁰

Normál látószögű objektívek:  ~ 46⁰

Nagy látószögű objektívek:      > 46⁰

Halszemoptikák                     > 120⁰

 

 

 

 

Változtatható fókusztávolságú (zoom) objektív 28 mm, 50 mm és 70 mm fókusztávolságnál, azonos tárgytávolságról készített felvételek. Az első felvétel (az alkalmazott 36 x 24 mm filmkocka méretű fényképezőgép esetében) nagy látószögű, a második normál látószögű, a harmadik tele objektívnek felel meg.

 

 

Optikai képstabilizátor Egyes fényképezőgép típusokba beépített mechanizmus, ami ellent tart a mozgásnak, így jobb minőségű képeket nyerünk, mint a digitális mozgáskompenzáló algoritmusok esetében. Az Optikai képstabilizátorhoz az objektívben egy kiegészítő mozgó lencse-blokk tartozik, vagy a szenzor mozgatható, amely gyro szenzorokkal áll közvetlen kapcsolatban. A rendszer érzékeli a készülék bemozdulását, és a lencse-blokkot ellentétes irányban mozdítja el.

 

Parallaxis távolság A képpárban a bal és jobb oldali kép főpontjainak távolsága, a tárgytávolság függvényében. A plasztikus térbeli látást a parallaxis teszi lehetővé. A parallaxis annál nagyobb, minél közelebb van a pont a vetítési centrumhoz (tárgytávolság), vagyis a parallaxis a tőlünk számított távolsággal fordított arányban van. Ebből következik, hogy nagyobb távolságra fekvő, nagykiterjedésű objektumok pontos térbeli meghatározásához a képfőpontok széttolása, távolságuk megnövelése szükséges.

 

Passzív autofókusz  A tárgytávolságot kontrasztmérés alapján megállapító élességállító automatika.

 

Perspektív torzulás A centrális vetítésből adódó, a képfőponttól a képek szélei felé erősödő torzulás.

 

Pixel A raszteres adatszerkezet lapvető, kisebb részekre oszthatatlan elemét egy angol eredetű szóval  pixelnek nevezzük, amely az angol "picture element" szavakból ered.

 

Raszter Sorokból és oszlopokból álló adatszerkezet. A cellacsoportok objektumot alkotnak. Minden cella értéke az objektum értékét reprezentálja. Fotó-technikai feldolgozásnál a képfelbontás egysége a raszter, vagyis az egy négyzetcentiméterre jutó képpontok száma.

 

Színmélység Minden egyes pixel színét egy számadat sor írja le. Minél több számból áll ez a sor, azaz minél több számjeggyel (bittel) definiáljuk az adott pixel színét, annál pontosabb a felvétel színrészletessége. A jó minőségű színvisszaadás egyik alapfeltétele, hogy elég színt és árnyalatot tároljunk el. Például csatornánként 8 bites RGB módban (valósszínes felvételek) egy adott képpont színét összesen 24 bittel, azaz 3 byte-tal (16.777.216 különféle szín) jellemezhetjük. (8 bit esetén 256 színt vehet fel a vörös, a zöld és a kék pixelrész, míg 16 bit színmélység esetén már pixelenként 65536 színértéket.) A bitmélység növelésével a felvételek eltárolásához szükséges tárhely kapacitás is megnő. Ez sajnos nem feltétlenül vonja maga után az optikai-számítástechnikai rendszer analóg értelemben vett dinamikai átfogóképességének javulását. Amennyiben az analóg optikai leképzés nem a fényképezett tárgyon jelentkező árnyalatokra összpontosít (pl. hibás az expozíció) az eltárolt nagymennyiségű adat hasznos információtartalmának aránya kevesebb lesz, de a fájlméret alig csökken.

Szűrő  A szűrő olyan optikai eszköz, amely a rajta áthaladó fénysugarakat – hullámhosszuktól függően – különböző mértékben nyel el, illetve enged át. Az átengedett sugarak színe határozza meg a szűrő színét. Az elnyelt sugarak fotográfiai szempontból közömbösek. Így szűkíthetjük még jobban a spektrum látható tartományán belül az érzékelési tartományt.

 Pozitív szűrők A fénysugárzás színképéből csupán egyetlen, többé-kevésbé szűk hullámhossztartományt engednek át. Ilyen szűrők pl. a kék, zöld és vörös színbontó, valamint a fotóanyagok kidolgozásánál használt sötétkamralámpák fényszűrői.

        Színes szűrők  A látható fény tartományán (380 – 750 nm) belül szűkítik le az érzékelt tartományt. Fekete-fehér fényképeknél színszűrők használatával befolyásolhatjuk a kép tónusát. A fekete-fehér fénykép a tárgy színeit szürke árnyalatokban képes megjeleníteni, a szűrőkkel redukálhatjuk az érzékelt színeket, hullámhossztartományt, a feladat szempontjából érdekes objektumokra jellemző tartományra. Így mintegy kiemeljük, láthatóbbá tesszük azokat. Mivel a színszűrő a saját színének megfelelő színeket a képen világosítja, a komplementer színeket pedig sötétíti, ezek tudatos alkalmazásával az adott dologra jellemző szín nagyobb intenzitást fog mutatni a képen.

        Polarizációs szűrők  Segítenek kiküszöbölni üvegréteg vagy vízfelület becsillanását. Fekete-fehér és színes felvételeknél egyaránt használható.  Csökkentik, vagy teljesen kioltják a nem fémes csillogást, a vízfelületek becsillanásait, javítják a vízbe való betekintést, növelik a színek telítettségét, az ég kékje erősebb, a növényzet színe zöldebb lesz. Két változata van. A lineáris polárszűrő egyszerű polárszűrő, alkalmazható fényképezőgépekhez, valamint lámpákhoz is, polarizált fény előállítására, de nem javasolt a használata digitális fénymérő használata esetén, mert téves expozícióhoz vezet. A cirkuláris polárszűrő TTL-rendszerű (objektíven keresztüli fényméréssel rendelkező) fényképezőgépekhez fejlesztették ki, mivel a lineáris polárszűrő meghamisítja az expozíciót. Az objektíven keresztül történő fényméréskor a gépbe jutó fény visszaverődéssel vagy fénytöréssel jut el a mérőcellákhoz. Ha lineáris polárszűrőt használnánk, a géptestben megtört vagy visszatükröződött fény miatt változás történne a polarizációban, és ez pontatlan expozíciót eredményezne. A cirkuláris polárszűrő két része van: az objektívhez közel álló része egy síkpárhuzamos elem, amelynek az a szerepe, hogy a fényt két egymásra merőleges rezgésű lineárisan poláros fényre bontsa. A másik része egy hagyományos lineáris polárszűrő. A szűrőt ugyanúgy használjuk, mint a lineáris szűrőt.

        Akromatikus szűrők Semleges szürke színű szűrők, amelyek a különböző színű fénysugarakat egyenlő mértékben nyelik el. Különböző fokozatban készülnek. Az objektívbe jutó fény csökkentésére alkalmas, például hosszú expozíciós nappali felvételek elkészítésénél.

 

Teleobjktívek  Nagyító hatású, kis látószögű (> 46⁰) objektívek. A teleobjektívek érdekes hatása, hogy csökkentik a fényképezés irányában a távolságérzetet, és a tárgyak egymáshoz viszonyított távolságát is kevesebbnek érezzük. A mélységélesség a gyújtótávolság növekedésével csökken (a tárgytávolság növekedésével viszont nő).

 

TTL fénymérés  A lencséken (objektíven) keresztül történő fénymérés. Legnagyobb előnye, hogy a lencsék fényt átalakító hatásait is figyelembe tudja venni a helyes expozíció elősegítése érdekében.

 

Zársebesség Expozíciós idő. Időintervallum, ameddig a képérzékelő vagy film ki van téve a spektrális érzékenységnek megfelelő elektromágneses hullámok (pl. fény) hatásának.